2008. november 3. - írta: Patai László

Google Adsense és ETARGET adózás – első rész

Egyre több helyen olvasni mostanság adózási tippeket a különböző Kattintás alapú hirdetési rendszerekhez (Google Adsense, ETARGET), viszont többségük nem valós, vagy csak félinformációkat tartalmaz. Ezért elhatároztam, hogy felkeresek egy számomra hiteles adótanácsadót, így jutottam el Farkas Győzőhöz, a konyvelozona.hu szerzőjéhez.

Íme a kérdéseimre a válasza:

Nagyon jól tudjuk, hiszen elégszer hallhatunk róla az élet minden területén; a Nagy Testvér mindent lát (értsd: APEH).
Amikor kapunk egy hivatalos levelet, egyből átszalad rajtunk, hogy vajon hol lehet az újraoltási bizonyítványunk, mert biztosan arra is szükségünk lesz.

Értelmes ember igyekszik felkészülni minden várható kellemetlenség elkerülésére, ezért igyekszem most ebben az írásban összefoglalni azokat az adózási ismereteket, melyekre szükség lehet akkor, ha a weblapján hirdetéseket tesz közzé, és ezért valamiféle ellenértéket kap.

Felhívom mindenki szíves figyelmét arra, hogy a továbbiakban leírtak nem általános érvényűek annyiban, hogy minden adózó (nem adózó) esete egyedi, és sok minden befolyásolhatja tényleges adózási kötelezettségének alakulását.
Ezt az írást csak általános tanácsoknak szánom, mindenkinek saját magának kell megértenie, és betartania az adózási szabályokat.
Minden adózással kapcsolatos információ, melyet igyekszem összefoglalni, nem tekinthető jogi, adózási, vagy befektetési tanácsadás alapjának. Minden esetben erősen ajánlom, hogy lépjen kapcsolatba adótanácsadójával, könyvelőjével!

Azt minden internet-felhasználó tapasztalja, hogy egy-egy oldal olvasása során akár a legváratlanabb helyről is előugrik egy-egy reklám; ránk rohan, felugrik egy új ablakban, vagy éppen ellenkezőleg, nagyon szerényen meghúzódik a sorok között.
Nem vita kérdése, hogy valaki(k) el akar(nak) adni valami(ke)t, és ezt reklámozza(k) a legnagyobb elérhető közönség, az internet nagyközönsége, előtt. (És attól most vonatkoztassunk el, hogy akarjuk, vagy nem akarjuk…)
Tehát, adott a reklámozó és a reklámfogyasztó (az eladó és a vevő). Ugyanakkor nagyon érdekes helyett foglal el ebben a láncolatban a közvetítő, azaz a weblap, amelyen a hirdetés megjelenik, de még inkább érdekes a weblap tulajdonosának személye. Legalábbis az adózás szempontjából.
A weblap-tulajdonos az, aki egy reklámot közvetlenül „elad”, eljuttat a potenciális vevőknek. Tulajdonképpen megvásárolja (kapja) a reklámot, majd eladja (láthatóvá teszi).

Abban – ezek szerint – megegyezhetünk, hogy ez a tevékenység a reklámeladó és a reklámközvetítő között egy (vagy több) gazdasági esemény, méghozzá olyan gazdasági esemény, mely a felek közös akarata szerint valósul meg, akár írásbeli, akár szóbeli szerződés alapján.

Ezek után nincs más teendőnk, mint adózás szempontjából vegyük alaposan szemügyre ezt a gazdasági eseményt:

Alaphelyzet: van egy működő honlapunk, melyen vannak olyan szabad, vagy szabaddá tett felületek, ahol (elméletileg) bárki hirdetése, felhívása, reklámja megjelenhet (most nem foglalkozunk azzal az esettel, amikor ellenérték nélkül történik a megjelenés, vagy úgynevezett barterügylet keretében – én reklámozlak Téged, Te reklámozol engem – ez egy másik írás témaköre lehet).

Tehát, a fentiekből következően mit teszek? A reklámhelyemet adom bérbe a reklámozónak! Szabványos megnevezése: TEÁOR’08 szerinti meghatározással 73.11 Reklámügynöki tevékenység, SZJ’03 besorolási rend szerinti meghatározással: 74.40.11.0 Hirdetési, reklámfelület, -idő eladása jutalékért, vagy 74.40.20.0 Reklámfelület, -idő eladása.
(TEÁOR’08 = Tevékenységek Egységes Ágazati Országos Rendszere 2008., vagyis – közérthetően – az a jogosultság, hogy egy vállalkozás ezt a tevékenységet folytathatja, ha a tevékenységi körében szerepel. SZJ’03 = Szolgáltatások Jegyzéke 2003., vagyis – közérthetően – az a tevékenység, melyet elvégzünk, milyen konkrét tevékenységet takar.)

Esetünkben – az adózás szempontjából – azt érdemes meghatározni, hogy a reklámfelületet (tehát a weblapunk erre a célra kialakított, fenntartott részeit) jutalékért adjuk-e el, vagy egyszerűen eladjuk?
Az esetek túlnyomó többségében megállapíthatjuk, hogy jellemzően a reklámfelület eladása történik (pl. Google AdSense, ETarget, stb.).
Egészen magyarosan fogalmazva: van egy útszéli 5m x 5m-es, hófehér táblánk, amit arra a célra adunk bérbe egy reklámozó cégnek, hogy akár nap, mint nap, a legkülönbözőbb ábrákkal, kriksz-krakszokkal átfesse, a szerződés végén pedig újra hófehérre mázolva rendelkezhessünk vele.

Tehát, gyakorlatilag bérbeadási tevékenységet végzünk, így az adózás szempontjából ezt az esetet kell továbbboncolgatnunk. Adózás szempontjából ingatlan és ingó dolgok bérbeadásáról beszélhetünk. Mivel a reklámfelület egyértelműen nem felel meg az ingatlan fogalmának, ezért leszögezhetjük, hogy itt ingó dolog bérbeadásáról van szó. (Nem tartozik szorosan ide, de, ha valaki pl. a házfalára pingáltat hirdetést, az sem ingatlan bérbeadása, mert nem a házat, hanem annak felületét, azaz a házfalat, mint reklámfelületet adja bérbe, azaz ingó dolgot.)

Most már nem maradt sok hátra, csak meg kell néznünk, hogy milyen adónemek, és kiket érint:

Egyszerűbb meghatározni az érintettek körét; magánszemélyek és vállalkozások lehetnek a bérbeadók (attól most tekintsünk el, hogy lehetnek alapítványok, egyesületek, társasházak, stb. a bérbeadók – ezen tevékenységüket vállalkozás jelleggel végzik, és a szó ezen értelmében őket is vállalkozóknak nevezzük).

Magánszemélyek esetén (tehát, akik mezei magyar állampolgárok, nincs vállalkozói igazolványuk, van weblapjuk, -felületük) a teljes bevétel önálló tevékenységből származó bevételnek minősül a személyi jövedelemadóról szóló törvény értelmében.

Az önálló tevékenységből származó jöve¬delem megállapításának – az szja-törvényben meghatározott kivételekkel – két módszere ismert. A magánszemély választása szerint

• elszámolhatja (fő szabályként legfeljebb az adott tevékenység bevételének mértékéig) az önálló tevékenységből származó bevételével szemben az e tevékenység folytatása érdekében ténylegesen felmerült és bizonylattal igazolt költségeit (tételes költségelszámolás), vagy
• a bevétel 90 százalékát tekintheti jöve¬delemnek (10 százalék költséghányad). Ez utóbbi módszer alkalmazása esetén a magánszemély az adott adóévben az önálló tevékenységből származó bevételeinek egyikére sem, továbbá az önálló tevékenységével összefüggésben kapott költségtérítésével szemben sem alkalmazhatja a tételes költségelszámolást.

Az önálló tevékenységből származó bevételnek része az azzal összefüggésben kapott költségtérítés is. Ez azt jelenti praktikusan, hogy a magánszemély csak tételes költségelszámolás választása esetén tudja a költségtérítéssel kapcsolatos effektív költségeit érvényesíteni, míg a 10 százalék költséghányad alkalmazásakor a költségtérítés 90 százalékát is le kell adóznia.

A magánszemély – kivéve, ha a bevételt terhelő adóelőleg megállapítására és levonására a kifizető (munkáltató) köteles – negyedévente, a negyedévet követő hónap 12. napjáig megállapítja a bevételét terhelő adóelőleget, ha a negyedévben olyan be¬vételt szerez meg, amelynek alapján az abból meghatározott jövedelem az összevont adóalap részét képezi.

Itt hívom fel a figyelmet, hogy abban az esetben, ha a magánszemély vállalkozói igazolványhoz nem kötött gazdasági tevékenységet folytat az szja-tör¬vény 3. § 17. b.)-h.) pontjaiban megfogalmazott egyéni vállalkozóként, vagy vállalkozói igazolvány nélkül más önálló tevékenységet folytat (pl. bérbeadó, magánóraadó), az adóhatóságnál kap adószámot. Ilyenkor a tevékenység megkezdése előtt kell az erre a célra szolgáló nyomtatványon írásban teljesíteni a bejelentési kötelezettségét az adóhatóság felé.

Abban az esetben, ha a magánszemély nem folytat vállalkozási tevékenységet, különadó fizetési kötelezettség a keletkező jövedelme után terheli, amennyiben az összevont adóalapjának éves összege a 7.137ezer Ft-ot meghaladja. A különadó mértéke a 7.137ezer Ft-ot meghaladó rész 4 százaléka.
A magánszemély a különadóval kapcsolatos adóbevallási kötelezettségnek a személyi jövedelemadó bevallásban, a személyi jövedelemadótól elkülönítve tesz eleget.

A kulturális járulékfizetéssel kapcsolatban a következő részben teszek említést.

folytatás >>